Konszolidáció - BREZA

Kádári konszolidáció, 1963-77
Változás az 1960-as évek közepén következett be. Mindezt részint az általános nemzetközi enyhülés, Magyarországon a konszolidálódó Kádár-rendszer, részint az egyházban a II. vatikáni zsinat (1962-65) és az "új keleti politika" tette lehetővé. (Mindszenty József személye is kevésbé terhelte a diplomáciai kapcsolatokat: már nem börtönben ült, mert 1956. november 4. hajnalától az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén kapott menedéket.) 1962. október 4-én Hamvas Endre csanádi, Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspökök és Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó kiutazhattak Rómába a zsinat első ülésszakára, majd a többi ülésszakra is. További gesztusértékű lépésekre került sor: 1963. március 22-én az Elnöki Tanács közkegyelmi rendelete (1963:4 tvr.) nyomán 54 börtönbüntetésre ítélt pap és szerzetes, illetve több világi személy nyerte vissza szabadságát.
1963. május 7-9. között az Apostoli Szentszéket képviselő Agostino Casaroli vatikáni helyettes államtitkár és a magyar állam megbízottja, Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke között Budapesten megindult egy tárgyalássorozat, amit a következő hónapokban további megbeszélések követtek. 1964. szeptember 15-én Magyarország és a Szentszék között egy új modus vivendi jött létre. Több időszerű kérdésről döntöttek, így a püspöki kinevezésekről, a papok állampolgári esküjéről, a római Pápai Magyar Intézet helyzetéről. Ez volt az első államközi megállapodás, amelyet a Vatikán szocialista országgal kötött. Bár a diplomáciai kapcsolatok felvételére nem került sor, ám évente kétszer tárgyalásokat folytattak Budapest és a Vatikán között a vitás kérdésekről. [...]
1977. június 9-én VI. Pál pápa még Kádár Jánost is fogadta, ő volt az első pártvezető, aki állami hivatal nélkül lépte át a Vatikán küszöbét.