Hollóháza új temploma - BREZA

Hollóházi templom
Csaba László karrierjében a cserépváraljait követő, hollóházi templom is véletlen eset volt. Az IPARTERV kapott megbízást a Hollóházi Porcelángyár fejlesztésére. A tervek elkészítése ugyanakkor nem Csaba László feladata volt. A gyárfejlesztés útjában állt egy, az udvaron lévő hosszú épület, amit le kellett bontani, annak érdekében, hogy a gyár felépülhessen. Ennek a hosszú épületnek a középső részében volt a falu temploma. Az Építésügyi Minisztérium a kollégiumi ülésén ezért úgy döntött, hogy a gyárfejlesztés érdekében a templom is állami beruházásként készüljön el, hogy mire a rekonstrukció tervezése befejeződik, addigra az új templom már álljon. A hollóházi templom tehát nem új alapítású templomként, hanem egy, a cserépváraljaihoz hasonló „csere” eredményeként épült fel. Amikor megszületett a döntés, az IPARTERVben Csaba Lászlót magához hívatta a főnöke, és közölte vele, a minisztérium döntését. Ezzel együtt közölte vele azt is, hogy, rá, vagyis Csaba Lászlóra esett a választása a templom tervezési munkái kapcsán, mert ő már egyszer „kompromittálta” magát a cserépváraljai tervezési munka kapcsán.
Ezzel – folytatódott Csaba László főnökének észjárása - tehát már nem ronthatott az építész helyzetén. Egy újabb templom tervezése már nem jelentkezhetett újabb mínuszként Csaba László káderlapján, így – klerikális szelleműként elkönyvelve őt – ismét tervezhetett egy templomot. A határidő azonban kétségbeejtően rövid volt, így adódott, hogy 1963 decemberében, 1964 elején két-három hét alatt kellett elkészülnie az új templom terveinek. Ez teljesen más helyzet volt, mint Cserépváralján. Itt számolni lehetett az állami építőipar anyagi és technikai lehetőségeivel (betonkeverő, földgyalu; állvány stb.), így nagyobb lehetőség nyílt az építészeti megformálásra. A tanácselnök Hollóházán nem olyan volt, mint a cserépváraljai, és készségesen felajánlott több telket is, hogy a legjobbat válassza ki a tervező. Presztízsberuházásról lévén szó az állami kivitelező vállalat is mindenben készségesnek mutatkozott.
Csaba László első útja Hollóházára 1964 Vízkereszt napján vezetett. Napsütésben sziporkázó téli idő, vastag hótakaró fedte a tájat, ragyogó kék ég volt. Ahogy Széphalomról Hollóháza felé mentek kísérőivel, hosszú jegenyesor fogadta a társaságot, zúzmarától csillogó ágakkal. Olyan volt a táj, mint egy hirtelen megőszült emberfej. A havas tájban kellett kiválasztani a helyet. A falu házai szinte teljesen belesüppedtek a hóba, csupán a tetők háromszögei álltak ki a tájból. Ez a csodálatos látvány rögzült Csaba Lászlóban és talán a leendő templomkép is itt fogalmazódott meg benne.
Túl azon, hogy a háromszögnek mitikus jelentése is van, Csaba László megpróbálkozott ezekkel a háromszög-ritmikákkal valamilyen külső tömeget és belső teret is létrehozni. Alapvető cél volt az, hogy egyszerűen, de harmonikus gesztusok segítségével a külső és a belső nagyon szoros összhangját teremtse meg. A felnyitott homlokfalú belső tér befelé szűkül és sötétedik, az e fölé emelkedő szentély sisakja viszont bevezeti az erős fényt, hogy a lényegre, az oltárra minél nagyobb hangsúly jusson. A belépő nem látja a fényt, mert nem szembe kapja, de a fényt magát érzékeli, ami kiemeli az oltárt. Még valami rokonítja a hollóházi templomot a cserépváraljaival: a fölfelé emelkedés, a szentély felfelé emelkedése. Noha Hollóházán a hajó lefelé megy, ennek ellentétjeként mégis, a szentély meredeken szökik a magasba. a belsők hatásáról Csaba László így nyilatkozott:

"Mindegyik templomban, amit eddig csináltam, a felemelés érzetét igyekeztem megvalósítani. Cserépváralján éppúgy, mint Hollóházán, a Lékai bíboros téren vagy Hodászon. Az. volt a vágyam, ha belépek - még az sem baj, ha nyomottan lépek be -, érezzem, hogy én azért mégiscsak kicsi vagyok . . . mindenben . . . Nem baj, ha a fejemet meg kell hajtani, mert nem színházba vagy moziba, nem kultúrházba lépek, hanem valahova máshova. Ha beléptem, akkor belül érezzem: Istenem, hova léptem! Érezze az ember, emelkedik fölfelé, afelé, ami ott van fenn. Szent Ágoston jut eszembe, nagyon szeretem azt a mondását, hogy az Isten beljebb van, mint a legbensőm, és följebb, mint az általam elérhető csúcsok Egyszerre intimitás, vonzás befelé és egyszerre transzcendentálás fölfelé."

Más - kevéssé a fentiekhez hasonló tartalmi, de ettől függetlenül egyező - momentumok is adódtak Cserépváralja és Hollóháza között. A harangláb háromszöge itt, Hollóházán is kényszer volt, mivel toronyépítésre még mindig nem volt lehetőség. A harangláb háromszögét azonban nem tekintették toronynak, a döntéshozók nem látták a dimenzióját. Minden esetre ez adott lehetőséget arra Csaba Lászlónak, hogy a különböző háromszögekkel felemelő ritmust hozzon létre. Utólag persze nehéz rekonstruálni, hogy a korabeli apparatcsikok miért féltek ennyire a toronytól, valószínű, hogy egyszerre tekintették jelnek, szimbólumnak, a „klerikális rendszer” legfontosabb képviselőjének, egy olyan kor rekvizitumának, amelynek emlékét, ha kellet erőszakkal is, de el akarták törölni.
A templom tervezése közben lefolyt a II. Vatikáni Zsinat, ami azt eredményezte, hogy szinte mindenütt létrehozták a szembemiséző oltárt. Csaba László már Cserépváralján megpróbált szembemiséző oltárt tervezni, de, akkor azt nem engedték, mert nem értették meg. A kevés kivétel közé Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó tartozott, kitől Csaba László egész élete végéig őrzött egy levelet a hollóházi templommal kapcsolatban. Amikor a tervek a makettel elkészültek, Csaba László elküldte az anyagról készített fotókat az állami és egyházi szerveknek jóváhagyásra. A hollóházi plébános is megkapta a fotókat, kiakasztotta a templomban, majd a hozzászólások alapján írt egy levelet az építésznek. Röviden azt tartalmazta:
Szálljon le Csaba László az olümposzi magasságból, és az ő – mármint a plébános - egyszerű falusi népének egy egyszerű kis barokk templomocskát tervezzen, mert azt megértik. Ezt viszont nem értik, ez ellen tiltakoznak...
Brezanóczy Pál kormányzó közben érsek lett, és röviden, tömören azt írta a dokumentáció láttán, hogy a tervvel mindenben egyetért, jóváhagyja. De mellékelten elküldte egy győri egyházi művészettörténész szakértő szakvéleményét is a templomtervről. Berzanóczy Pál a szakvéleményeket később visszakérte, azokat csak miheztartás végett mutatta meg az építésznek. A szakvéleményben azt rögzítették, hogy Csaba László tehetséges építész, de annál szörnyűbb tervet még nem láttak. A szekértő vélemények szerint csak az üvegburát kellett a házra helyezni, hogy az megóvja az időjárás viszontagságaitól.
Brezanóczy érsek a továbbiakban is egyengette a templomépítés útját. Csaba László 1965 októberében tűzte ki a templom helyét. Egy napig keményen dolgozott, míg kitűzte a két karót a hegyoldalban, mert a két karó helyzetéből kellett látnia a templomot. Átment a szemközti domboldalra, visszajött, kicsit áthelyezte az egyik karót, majd fölmászott újra, hogy megnézze az eredményt... Beesteledett, mire azt a három-négy karót kitűzték melyekhez a többit is kellett igazítani. A munka végeztével nyakig sárosan ment be az első parasztházba vizet kérni, hogy megmosakodjon. Egy kis öregasszony fogadta és boldogan ugrált az építész körül, amikor értesült, hogy a templom helyét tűzte ki.
- Jaj, de jó! Olyan szavahihetőnek tetszik lenni – mondta Csaba Lászlónak – , tessék már valamit mondani, szép lesz a templom?
- Tessék nyugodt lenni, nagyon szép lesz – válaszolta az építész.
- Jaj de jó - fakadt ki belőle a sóhaj -, hogy ezt' tetszik mondani. Mert már úgy féltünk, hogy olyan lesz majd, mint a fényképeken!
Erre viszont Csaba Lászlónak állt el a lélegzete, s szinte meg se tudott szólalni. Mikor aztán a templom épült, kezdett kibújni a földből, lehetett sejteni, körülbelül milyen lesz, visszahallotta az emberektől a véleményt:
- Jól átvert minket ez a mérnök - tettek hozzá pár jelzőt is, hogy milyen mérnök is Csaba László - merthogy ez a templom nem olyan lesz, mint a fényképen, hanem még azon is túltesz. Volt időszak, amikor többen nagyon izgultak, hogy botrány ne legyen a szentelésen, mert a falu egyik része nagyon készült arra. Az indok az volt, hogy ez a templom az egyház lejáratása.
Akárhogy is: az egyház körüli politikai és történelmi légkör oldódásának első jele a hollóházi templom volt, melynek egy „másolata” - legalább is a harangláb - Domaszéken is megépült. Magyarországon a pasaréti és a városmajori templomokat kivéve nem igazán volt hagyomány a „modern” templomépítészetnek. 1945-ben a földreform következtében az egyház elvesztette szinte minden vagyonát, nem volt más pénz, csak amit a hívek összeadtak. Később az iskolák államosításával az egyház elvesztette szellemi bázisát is, majd a koncepciós perek során, amelyeket különböző egyházi személyiségek ellen folytattak, olyan atmoszféra jött létre, ami az egyházat teljesen háttérbe szorította; örülnie kellett, hogy egyáltalán fenn tudta tartani magát. Nemcsak bizalmatlanság vette körül, hanem nyíltan ellenségnek tekintették hosszú időn át. Egy ilyen helyzet - vagyis egy bizonyos közösségnek a kulturális emigrációba, exklávéba történő szorítása óhatatlanul a tradíciók, a hagyományok erősödéséhez vezet. Csaba Lászlónak ezzel kellett szembenézni még Cserépváralján is, s ez az állapot csak lassan, nagyon lassan kezdett oldódni. Talán ennek az oldódásnak első jele volt Hollóház